Hát nem szokványos story a miénk... bár lehet, hogy majd megfilmesítik
Legyek én, mint mámorban úszó esküvőnk lesz! menyasszony, és legyen a mámort élvező (vagy szenvedő) alanya H. H és én 2008 nyarán ismerkedtünk meg, tipikus nyári kaland során. Ő akkor Szombathelyen élt, én csodálatos és rettentően koszos fővárosunkban. Történt egyszer hogy egy forró nyári éjszakán egymás mellet találtuk magunkat. És ez azóta is így maradt, kiderült, hogy nem tud nélkülem élni és megkérte a kezem. Olyan megható és csöpögős. Szeretem. Úgy tudom ő is, tehát a menyasszony-vőlegény párosunk adott. Már Budapesten.
Na de minek házasodni?
Hát azért mert szeretnénk. Nem gondolom, hogy csak akkor lehet két ember boldog ha összeházasodnak, de mi szeretnénk. Végül is, ha nem lenne különbség élettárs és házastárs között, akkor miért lenne külön szó rá. Tehát mi esküvőzünk, mert így jó.
És miért kell ezt mind blog formájában eszközölni?
Sehol sincs egy épkézláb oldal, ahol minden elfogultság nélkül és részletesen fenn van. Persze van esküvős honlap, amit legtöbbször egy esküvőszervező, dekoros vagy más természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet "üzemeltet".
Tehát harcra fel, ma győzni kell csapjunk bele a lecsóba és más ide illő mondások... Szervezzünk együtt, osszuk meg egymással tapasztalataink félelmeink, várom a kommenteket!
Reméljük a vége is jó lesz, ahogy a Shrekből is tudhatjuk: és boldogan éltek amíg meg nem haltak.
